Kritika
Jelenkor
"Cser Krisztián nem először tesz róla tanúbizonyságot, hogy a hagyományostól mégoly eltérő karakterformálásait is képes hitelessé tenni: Leporellója így, ebben a formában is meggyőző, mi több, szerethető – mert ember. A mindinkább Wagner felé kacsingató művész egyelőre magabiztosan uralja a mozarti textúrát is: hangja, ahol kell, könnyed, ahol kell, súlyos."
Színház.net
"Cser Krisztián lubickol az operában az első pillanattól fogva kiemelt, a banda főkolomposává tett Posztókabátos férfi szerepében, vokális és színészi szerepformálása egyaránt zseniálisan gusztustalan."
Online Merker
Operawire
"Cser Krisztián basszista magabiztos teljesítményt nyújtott a Vándort játszva, megmutatva belső erejét és körültekintő bölcsességét, amit megerősített a nyugodt lemondással, amely abból a felismerésből fakadt, hogy az istenek ideje a végéhez közeledik... Cser hangja nagyon jól illett a szerephez. Testes, színes, lírai hangja van, kellemes hangszínnel az egész hangterjedelemben, amit ügyesen használt, hogy kihozza a karakter mélységét."
Seen and Heard International
"Mindent egybevetve Cser Krisztián kiemelkedő teljesítményt nyújtott acélos hangjával és figyelemre méltó jellemábrázolásával a Vándor szerepében..."
i Teatri dell'Est | Opera senza confini
"A Siegfried előadásra Wotan-váltás történt: ezúttal a megtiszteltetés és a teher a tehetséges magyar basszistára, Cser Krisztiánra hárult, aki erőteljes, széles, jó tónusú hanggal rendelkezik, és kiváló előadó."
Bachtrack
"A kékszakállú herceg várában az ismét átszellemült Vizin Viktória mellett a kiváló magyar basszus, Cser Krisztián kvalitásait élvezhettük. Judit csábító és expresszív figurája mellett Cser Kékszakállúja végig rettenthetetlen, hűvös és titokzatos. Vokális szempontból pedig lenyűgöző. Cser hangjának nem csupán a volumene bámulatos, hanem magas regisztere természetessége is, amely egy pillanatig sem volt erőltetett."
Scherzo
"A vokális párból a címszerepet a magyar bariton, Cser Krisztián alakította. Kékszakállúja domináns, fokozatosan egyre eltökéltebb, szomorúsága feneketlen mélységű. Noha nem feledteti az olyan énekeseket, mint John Tomlinson vagy Dietrich Fischer Dieskau, mégis ellentmondást nem tűrő hangvétele, Kékszakállú figurájával való teljes azonosulása fájdalmasan hitelessé teszi alakítását."
Színház
"Szemere Zita Susannája és Cser Krisztián Figarója tulajdonképpen rezonőri feladatokat lát el az újonnan összevarrott cselekmény szélén, de ezt elegánsan, jókedvvel teszik. Cser Krisztián áradó ereje, rugalmassága és kapcsolatteremtő képessége sokban hozzájárul az est sikeréhez, s nem jelent gondot, hogy aktuálisra átírt szövegű áriái a megszokottnál kissé mélyebb hangfekvésben szólnak."
Opera-Világ
"Címszereplő létére a fő történetben csupán kívülállóként vett részt Figaro, ám az alkotók bőven adtak lehetőséget, hogy Cser Krisztián komikusi képességei emlékezetesek maradhassanak. Az énekes játékossága, sűrűsége ellenére is mozgékony basszushangja lehetővé tette, hogy Figaro az előadás motorja és a drámai történések kacagtató ellenpontozója legyen."
Das Opernglas
"Cser Krisztián elképesztő színpadi jelenléttel énekli Ottone szerepét, érzelemmel teli basszusa a szenvedés, vágy és veszteség érzéseit kifejezetten karizmatikusan tolmácsolja."
Bachtrack
"Cser Krisztián jóval fiatalabb, de már tökéletes Kékszakállúként tündököl. Melankólikus karaktere nem akart túl sokat felfedni magáról... válasza Judit egyre erősödő agitálására szilárd és ijesztő, kifele mutatott nyugodtság volt. Kékszakállú korábbi feleségeiről suttogó előadása bármely erőszakos kitörésnél rémisztőbben hatott, a maga csendes vadságában."
ConcertoNet
"A két szólista több volt mint kompetens, különösen Cser Krisztián mint Kékszakállú. Milyen gazdag, nagyszerű basszus hangja van! Az a mélység és hangerő, ami miatt szívesen látnánk őt Borisz Godunovként."
Codalario | La Revista da Música
"Cser Krisztián (Pizarro) a rendkívüli nehézségű "Ha! Welch' ein Augenblick!" kezdetű áriával mutatkozott be, amelyben mindvégig sikeresen megőrizte hangjának homogén színét és zengését dacára a mű igen széles hangterjedelmének..."
Die Deutsche Bühne
"Fricka és az együttes többi tagja is meggyőző – mindenek előtt Wotan szerepében a budapesti Cser Krisztián. Határozottan díj gyanús az énekesi előadása minden szempontból: hibátlan intonációval, remek szövegértéssel, egészséges hangszínnel minden regiszterben olyan Wotant alakít, aki nem egy összetört öregember, hanem inkább egy fiatal idealista, aki számára a vétkei hordereje már rég nem tudatos, aki Frickáját éppen olyan őszintén szereti, mint minden fiatalt, és szépet, ami csak közel kerül hozzá. Végül is ilyenek a férfiak!"
Operaportál
"Az est talán legnagyobb sztárja a Sátánt megformáló Cser Krisztián volt. Hálás szerep (érdekes módon mindig azt, gondoljunk csak Gounod Faustjának vagy Boito Mefistofelejének Luciferére), persze tudni kell élni a lehetőséggel. Kitűnő basszistánk pedig tudott vele élni. Elemi erővel énekelt, és tulajdonképpen rockénekesként is sikerrel debütált: a báli jelenetbeli szám eléneklése hallhatóan nagy erőfeszítést jelentett számára, de „győzött”."
Opera Today
"A basszista Cser Krisztián frappánsan ábrázolta az elfojtott érzelem és a már-már kellemetlen hatalom ötvözését „Látod ez az én birodalmam”, valamint a saját erőszakos dominanciára való képességet. Voltak utalások sebezhetőségére is: „Judit, Judit” – kiált Cser egy csodálatos cselló szóló kíséretében, a meleg kürthangok pedig a szív érzéseinek elmélyülésére és elnyomására utaltak."
Bachtrack
„Kékszakállút magát higgadt, részletes jellemábrázolással, telt, gazdag hangi világgal adta elő a basszista Cser Krisztián – egy olyan énekes, akiért, ezen előadása alapján, elutaznék Budapestre, hogy újra hallhassam."
The Arts Desk
"Cser Krisztián megbízható basszista, aki Kékszakállúként alakításának legjobbját abban az epizódban nyújtotta, amikor korábbi feleségeiről mesélt Juditnak. A két szólista egyaránt hitelességet, megértő és állandó friss bepillantást nyújtott A kékszakállú herceg várának zord színvilágába. Felejthetetlen."
The Guardian
"Az előadás legfontosabb része Bartók egyfelvonásos operája, A kékszakállú herceg vára volt... a címszereplő Cser Krisztián mély, bársonyos basszusából baljós gyengédség és freudi zűrzavar áradt."
Muzsika
"Cser Krisztián Püspöke, szoborszerű, kérlelhetetlen, s elaggott állapotában is félelmetes. Gyönyörű és nagy hang, amely a legnagyobb fortissimókban is átjön a zenekaron. Nem csoda, hogy a démonok is engednek neki. (A népi mondást juttatja az ember eszébe: „Papot, kutyát a szájáért tartják.")"
Bachtrack
"Sarastrót az imponáló basszista, Cser Krisztián énekelte... A felvilágosult paphoz illő, finom hangterjedelemmel és a nagyszerűen tekintélyt parancsoló előadásmóddal rendelkező Cser vonzó színpadi jelenléttel és egy csipetnyi humorral is rendelkezett."
The Guardian
"Adott egy fiatal, jóképű Sarastro (Cser Krisztián), aki méltó riválisa Bernhard Richter Taminójának... Cser a nemes beszédmódot csodás melegséggel ötvözi."
Der Neue Merker
"Zengő basszusával Cser Krisztián rendkívül plasztikusan alakította Fasolt szerepét, amely révén ezen az estén beteljesítette művészi "mesterhármasát", hiszen előzőleg még a délelőtt folyamán két magyar opera főszerepét - Cipollát Vajda Mario és a varázslójából valamint a Kékszakállút Bartók A kékszakállú herceg várából - is elénekelte. Ezekhez a karakterekhez társult a harmadik nagy szerep, Fasolt, ezzel a teljesítménnyel pedig a művész akár a Guinness Rekordok Könyvébe is jó eséllyel bekerülhetne. Wotannak szóló nyomatékos figyelmeztetésére az este egyik legkifejezőbb jeleneteként emlékezhetünk."
Muzsika
"Cser Krisztiánhoz alkatilag közelebb áll a hagyományos Sarastro-kép, mint a diktátor-típus, így különösen szerencsés, hogy ebben a produkcióban inkább ezt kell hoznia. Meg is teszi, több mint meggyőzően. Mély, zengő basszusa fület gyönyörködtetően tölti be az Erkel Színház hatalmas terét és járja be a szólam extrém mélységeit."
Café Momus
"Nem lehet nem észrevenni Cser Krisztián egymás után követő előadásaiban, hogy a fiatal basszista egyre stabilabb zenei és színpadi alakítást nyújt. A változatos szerepkörök közül is kiemelkedik, ha a nagy dallamívekre támaszkodhat, s a játékban nem áll távol tőle messze a karakterisztikus megfogalmazás sem. A Herceg szerepében mindkettő biztosított volt, így Cser teljesen jogosan aratta az est legnagyobb sikerét."
Revizor
"Az opera egyik legmegrendítőbb jelenete a Cser Krisztián által megformált Kossuth Lajos monológja volt. Fiatal operaénekesünk pátosszal, magával ragadó erővel és remek színészi alakítással testesítette meg Kossuth morális kérdésekben ellentmondást nem tűrő, mégis megfáradt, rezignált karakterét."
Fidelio
"A mellékszereplők közül kiemelném a félreismerhetetlen hangú Cser Krisztiánt, aki Rochefort-ként is nagyot alakított."
Fidelio
"Az együttesekből Cser Krisztián (Truffaldin) basszusa plasztikus zengéssel kért magának figyelmet. Kis szerep, nagy énekes alakítás."
Nyugat.hu
"A legemlékezetesebb és legmegrázóbb alakítást mégsem ők, hanem Cser Krisztián (basszus) Kabátáriája adta. A könnyeim potyogtak."
Opera Now
A másik fiatal énekes, akire érdemes odafigyelni, Cser Krisztián bariton, akinek gazdag, sötét hangja tökéletes volt a gazember Cillei szerepére.
Fidelio
"A Hundingot játszó Cser Krisztián egészen parádésat alakított: basszusa mindvégig sodró és tekintélyt parancsoló volt, jelenléte valóban fokozta az idegen (Siegmund) érkezése miatt elvben már a kezdetektől tapintható drámai feszültséget."
Muzsika
"Valensként Cser Kriszián kiválóan formálta meg a hatalomittas és kegyetlen helytartó egysíkúbb, de így is roppant szuggesztív alakját, s még a koloratúrák éneklésének fürgesége sem bontotta meg a figura zenei és hangi egységét."
Café Momus
"Cser Krisztián előadása mintaszerű volt. Intelligensen értelmez, gyönyörűen ejti a hangzókat, álomszép hangszínt és remek formaérzéket kapott az égiektől. Mindenhol annyit adott és úgy, amennyit és ahogy a darab megkívánt."
Demokrata
"Cser Krisztián (Ferrando) meleg fényű basszusa betöltötte a nézőteret. A fiatal művész bizonyosan szép jövő előtt áll." (Spangel Péter)
Kultúra.hu
"Játékával is kiemelkedett és meg is nevettette a közönséget az egyetlen ötletesen megvalósított jelenetben Cser Krisztián. Basszusa nagyon szép tónusú, éneke is kifejező, nem csak játéka." (Mikes Éva)
Zenekar
"Akinek a teljesítményére érdemes sokáig emlékezni: Cser Krisztián. Mindig annyi (jelentőségben, dinamikában) és olyan (színben, s a melodikus felépítést illetően), amitől az összhangzás szebb és érdekesebb lesz."