Siegfried

Telnek az évek. Sieglinde meghal miután életet ad fiának, Siegfriednek. A törpe Mime, Alberich testvére neveli fel az ifjút, akinek lelke szomjazza a harcot és a hőstetteket. Dicső tettekhez méltó fegyvert akar magának, de minden Mime által kovácsolt kard darabokra törik kezében. Siegfried távollétében Wotan jelenik meg Mime műhelyében egy vándor képében, és elárulja a törpének, hogy Siegfried apjának megsérült kardját, a Nothungot csak az kovácsolhatja újra, aki "nem ismeri a félelmet". Így Mime ráébred, hogy Siegfried hiába várja tőle a darabok eggyé forrasztását, arra ő képtelen. A fiatalember, visszatérve a műhelybe, erőteljes kalapácsütésekkel kovácsolja a kardot.

A gonosz törpe Siegfried segítségével akarja megszerezni a sárkánnyá változott Fafner által őrzött kincset, a nibelungok gyűrűjét - és úgy tervezi, hogy aztán megöli a hőst. Siegfried legyőzi Fafnert, majd amikor véletlenül a sárkány vérével pettyezett hüvelykujját az ajkához emeli, érteni kezdi a madarak nyelvét. Egyikük tanácsot ad neki a kinccsel kapcsolatban. Felfedi neki a gyűrű és a süveg erejének titkát, megvédi Mime árulásától, és elmondja neki, hogy a szikla tetején, lángoktól körülvéve egy gyönyörű leány alszik. Erda, a Föld istennője, az istenek alkonyát hirdeti. Wotan hiába próbálja megállítani Siegfriedet, lándzsája darabokra törik az ifjú hős kardjának csapásai alatt. Siegfried felmászik a szikla tetejére, átvág a lángokon, leveszi Brünnhilde sisakját, megcsókolja és felébreszti. Mindkettőjüket elönti a szerelem, amelynek nevében Brünnhilde lemond a halhatatlanságról.