Requiem

Évről évre az ország minden tájáról, sőt határainkon túlról is többszáz kórusénekes gyűlik össze, hogy többhónapos felkészülést és egy intenzív kórushétvégét követően a zeneirodalom legjelentősebb alkotásait szólaltassa meg Hollerung Gábor vezetésével. A hagyománnyá vált Énekel az ország mozgalom, amelyet az éneklés iránti szenvedély vezérel, annyira fontos szerepet tölt be az amatőr kórusok életében, hogy még a pandémia alatt is meg tudott valósulni.

A Requiem ötlete Rossini halálakor fogalmazódott meg Verdiben. Elképzelése szerint zeneszerzők egész sora írt volna egy-egy tételt a gyászmiséhez, hogy így tisztelegjenek az itáliai bel canto kiemelkedő alakjának emléke előtt. A kezdeményezésből azonban a komponisták vetélkedése miatt nem lett semmi, ám Verdi az általa elkészített Libera me tétel után később megzenésítette a teljes szöveget. A 19. századi szerzők a Dies irae látomásszerű szövegét egyre inkább dramatizált műként fogták fel. A requiemek így kinőtték a templomot, fokozatosan hangversenydarabbá váltak. Verdi Requiemjét, képletesen fogalmazva, egyik legnépszerűbb operájának is tekinthetjük, hiszen ebben a műben a szerző következetesen lírai és drámai képek sorozatában gondolkodik, amelyekben páratlan szuggesztivitással állítja szembe egymással az esendő embert megjelenítő szóló- és a közösséget ábrázoló kórustételeket.

Előadók:

Sümegi Eszter – szoprán
Vörös Szilvia – mezzoszoprán
László Boldizsár  – tenor
Cser Krisztián – basszus

Országos Egyesített Kórus
Budafoki Dohnányi Zenekar

vezényel: Hollerung Gábor