Tragœdia Temporis I.

BARTÓK TAVASZ | A kétkedő szellem

A Budafoki Dohnányi Zenekar műsorán szereplő két zenemű a világ folyásával foglalkozik, Richard Straussé Nietzsche korszakos munkája, míg Gyöngyösi Leventéé nemzeti klasszikusunk, Madách fő műve nyomán. Ez utóbbi a 2020-as Müpa Zeneműpályázat díjazott alkotása, mely ősbemutatóként szólal meg. A nagyszabású, négyrészesre tervezett szcenírozott oratórium, a Tragœdia Temporis első része a Teremtést, az első emberpár édenkerti életét és a Paradicsomból való kitaszíttatását meséli el.

A Gyöngyösi Levente és Visky András koncepciója nyomán Kiss Judit Ágnes librettójára készülő darab főszereplőjét nem találjuk meg Madách művében: ő egy gyermek, egy angyali személy, aki már az Úr oldalán volt a Teremtés előtt. A Példabeszédek könyvében ezt találjuk: „Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött.” Majd valamivel később: „Mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenhol.” Madáchnál az opus magnum már készen áll, amikor a darab elkezdődik, ebben az oratóriumban viszont „a világ a mű prológusaként születik meg, a néző tanúsító részvételével, a nyelv Gyermek által történő elsajátításának a módján” - fogalmazott Visky András.