Requiem

Gyász és vigasz

Verdi Requiemje a hangversenyrepertoár egyik legnépszerűbb alkotása: előadásai mindig telt házat vonzanak. Sokan vélik úgy, hogy az olasz karmesterek olyan titkos tudással rendelkeznek, amely a mű drámaiságához és érzelemgazdagságához különleges kulccsal szolgál. Ezen az estén a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar és a kiváló magyar szólistagárda élén ifjú itáliai dirigens kalauzolja a közönséget a nagyszabású mű világában: olyan muzsikus, akit az Opera Awards alapítvány 2016-ban „az év legjobb fiatal karmestere” díjjal jutalmazott.

KÖZREMŰKÖDŐK

Kolonits Klára - szoprán
Szántó Andrea - alt
Fekete Attila - tenor
Cser Krisztián - basszus

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Giacomo Sagripanti

Giuseppe Verdi, akit az utókor elsősorban operaszerzőként tart számon, csak ritkán hagyta el a zenés színpad műfaját. E különleges kirándulásainak egyike a Requiem, amelynek megírásához két szomorú aktualitás adott ösztönzést: először Rossini halála 1868-ban, majd az olasz nemzeti költő, Alessandro Manzoni távozása 1873-ban. Rossini elhunytát követőn egy ideig úgy látszott, több olasz zeneszerző együttműködése eredményeként születhet meg egy közös opus, amelynek Verdi Libera me tételét írta meg, ez a terv azonban meghiúsult, s végül a Verdi által hasonlóképpen tisztelt Manzoni halála adta meg a zeneszerzőnek a döntő impulzust, hogy a Requiemet - immár teljes mértékben saját műveként - megalkossa. Az ősbemutató 1874. május 22-én, Manzoni halálának első évfordulóján zajlott le a milanói San Marco templomban, a szerző vezényletével. A Requiem fő jellegzetessége és hatásának záloga az erős drámaiság és az operai dallamosság. A hangverseny szólistái is mind otthonosak az operaszínpadon. A karmester, Giacomo Sagripanti, a 2009-es Giuseppe Patanè Karmesterverseny győztese Bécstől Londonig a legfontosabb operaházak állandó vendége.