"Cser Krisztián mély, bársonyos basszusából baljós gyengédség, freudi zűrzavar áradt..."

Ezt egy angol lapban írták és valószínűleg igazuk volt. De minden előadásban másként énekelem Kékszakállút. Nem szoktam előre elhatározni, hogy milyen herceg leszek. Kékszakállú furcsa története minden alkalommal magával ragad, miközben azt érzem, hogy minden egyes új fellépés esetén mást jelent számomra. Mindannyiszor máshová tehetjük a hangsúlyokat, amitől ugyanaz a zenemű egészen mássá tud válni. Mint egy nagy fa, amely ezerfelé ágazik és tőlem függ, hogy melyik ág felé haladok tovább.